Az egyik állatjóléti képviselönk egy jó ügy érdekében volt úton, hazájában Szlovákiában és két érdekes beszámolót hozott számunkra a külvárosból. Macska és kutyaeledel ajándékozás Szlovákiában, 2011. október. Az állatok, háziállatok nagy területet foglanak el az emberek életében. Függetlenül attól, hogy gyerekekröl van szó akik játszanak házi kedvenceikkel, vagy fiatalok, fiatal párok, szintúgy mint az idösebb korosztály akik egyszerüen nem akarnak egyedül lenni. Manapság majdnem minden háztartásban van valamilyen háziállat. Egerek, patkányok, nyulak, papagájok és így tovább, korábban háziállataikat az emberek a városokban is tartották. Késöbb ehhez jöttek az igényesebb háziállatok, mit a kutyák és macskák. Ezek azok a háziállatok amelyeket az városlakók vidéken is tartanak. Miért nagyobbak az igények a városban?

A kutyáknak és a macskáknak több helyre van szükségük, több idöre és mindenek elött ami nekünk a legtöbb pénzbe kerül, több ételre. Itt kerülünk mi képbe: szervezetünk segített a kevésbé tehetös embereknek Szlovákiában kedvenceik ellátásában. Október 19.-én reggel egy Iveco kisteherautóval elindultam Szlovákiába, egy kisvárosba amit Nova Straznak hívnak. Ott található egy kis álateledel-kereskedés. A tulajdonosok közbenjárására már várt rám a nekem elökészített szárazeledel. A száraz kutyaeledelböl több fajtát is vettem. 100 db 10 kilogrammos kiszerelésben és egy másik fajtából 70 db 15 kilós a, nagyobb kutyák számára, került a kisteherautó platójára. Az üzletben volt még kétfajta ízesítésü kutyaszalámi, ezekböl is vásároltam. Macskaeledelt csak 50 db 10 kilós kiszerelésben vásároltam, mert a macskák kissebbek, mint a kutyák és ezért kevesebbet is esznek. Miután majdnem 3 tonna állateledelt összeválogattam, fizettem és az eladó segítségével mindent elkezdtünk berakodni az Ivecoba.

Itt vannak a helységek, ahol állatjóléti tisztviselöként jártam.

Egyszerre nem fért minden, az elsö rakományt, egy kicsit több mint egy tonnát, a helybéli rászoruló embereknek osztottam ki. A fennmaradó állateledelt az üzletben hagyhattam. A következö napon, már nagyon korán, ott voltam a következö szállítmányért, ami szintén 1250 kg körül volt. A maradék 500-600 kilogramm állateledelt egy másik állatjóléti tisztviselö autójába rakodtuk be. A következö napon az ö kocsijával folytattuk az elosztást. Ez a kiskocsival történö kiszállítás lényegesen egyszerübb volt, föleg mert az Iveco rakterének nyitása és zárása egy bonyolultabb müvelet mint más autóknál. Két nap alatt majdnem a teljes mennyiséget kiszállítottuk. Este tizenegyig dolgoztunk. A fennmaradó néhány száz kilogramm eledelt a cégesautóból a garázsunkba kirakodtuk, majd két nappal késöbb édesanyám segítségével, elajándékoztuk az arra nyilvánvalóan rászoruló embereknek és kedvenceiknek.

Az állateledel elosztása közben nagyon jól szórakoztunk és sok örömöt leltünk benne. Néha nehéz volt megkülönböztetni, ki örül jobban, az emberek vagy kedvenceik. Sokan kételkedtek annak a ténynek a hallatán, hogy valamit kapnak és nem kell érte fizetniük, de a legtöbbjük nagyon boldog és hálás volt. Alig várom, hogy ezt a jócselekedetet újra megismételhessük, ez nagyon jó érzés volt számomra.