Ami új, Thaiföldön az utolsó sarokban Laos felé, az ez a szörnyü történet….egy kutya élete, hogy így végzödjön. Ez nem lehet igaz, hogy itt a kutyák az étlapon szerepelnek.

Azonba egy Thai elmesélt nekem valami kedveset. Korábban, tulajdonképpen 2-3 száz évvel ezelött, tehát akkor amikor a kutyák még az étlapra kerültek. Itt a világ még teljesen rendben volt. Ha valakit egy kutya megharapott a kutyát egyszerüen eladták. Mondjuk sokat nem lehetett érte kapni , kb. 150 bathot. De a döntö az volt, hogy a harapós kutya elkerüljön a háztól. Eközben Laoszba került (Thaiföld határ menti övezet) és kutyahúsként lett feldolgozva. Megszámlálhatatlan kóborkutyát ért el hasonló módon a sors keze, és így nem sok volt belölük az utcán. Aztán jöttek az állatvédök, mindenek elött a németek, fenyegetöztek (a turizmus által) és elérték, hogy a rendörök a kutyaszállítmányokat Laoszba megállítsák. Azóta a kóborkutyák, egyre többen igazi pestissel vannak fertözve, mert a Laoszba tartó és a rendörök által megállított szállítmányokat, a kutyákat egy táborba szállították , ahol a kutyafölösleg megszökött - és egyre több embert haraptak meg- természetesen túristák is. És az állatvédök Európában, a Németek - igen, ök viszik a kutyáikat a menhelyekre, egyre több és több lesz belölük , miután ennyi kutyát már nem lehet kiközvetíteni, humánusan el lesznek altatva és állateledelnek fel dolgozzák öket. Így kerül a német "Rolfi, Uwe vagy Kurt" az étlapra - modja a thai.

Olvasói levél Peter K.-tól