Egy boldog család, egy házaspár, két gyermek. Mindkét gyermek kislány, az egyik 8 a másik 10 éves és büszke tulajdonosai egy nagy németjuhász kutyának, Bellónak aki mindkét gyermek kedvence. Apa és Anya mindketten taxisoförök voltak, akik megtakarításaikból egy saját taxit vettek. A lakásuk még nem volt teljesen berendezve és volt még egy kevés adósságuk a bank felé is, de ök ezt választották és elégedettek voltak az életükkel.

Anyaként, Ö aki nem volt tagja az egyesületünknek, segítségért fordult hozzánk, a férje agyvérzést kapott és ápolásra szorult etetnie is az anyának kellett, Bello egy húgyhólyag betegségben szenvedett és semmi pénzük sem volt, ott volt a beteg férj a két gyermek és az állatorvosra már tényleg nem maradt semmi tartalék. Így a régóta esedékes védöoltásokat be kellett adatni és a betegségét is kezeltni kellett és mi kifizettük az állatorvosi számlákat.

Hat hónappal késöbb az apa meghalt és a taxi koncesszió visszaszállt a hatóságra, a kevés adósságból probléma lett, de mi legalább Bello-ról és az ö ételéröl tudtunk gondoskodni. A gyerekek eljöttek hozzánk és megköszönték a gondoskodást - ez egy nagyon jó érzés volt számunkra, hogy az adományokból befolyt pénz ilyen jó helyre tudtuk adni. De amikor a nagymama felhívott minket, hogy esetleg egy jó helyet tudunk-e Bello számára, teljesen elborzadtunk. Az anya hirtelen meghalt, a gyerekek aki idöközben 10 és 12 évesek lettek, rövid idö alatt árvák lettek.

Biztosan találhatnánk egy jó helyet Bellónak és mint állatvédelmi egyesület teljesíthetnénk feladatunkat. De a két gyerektöl végül a kutyát is elvenni nem lehet a mi feladatunk. Az egyesület kasszája ebben az idöben szépen fel volt adományokkal töltve és mi ebböl 7000,- eurót kiadtunk, hogy a gyerekek a nagyszülöknél maradhassanak és Bello szintén megtalálhassa helyét a gyerekek mellett.